A fránya '90-es évek már megint...Mindig tartogat valami meglepetést.

A minap hallgatva mindenfélét tűnt fel, hogy van két szó, ami a '90-es évek külföldi slágereiben valahogy nagyon gyakran fordul elő...a két szó pedig a

GET                       és a                       DOWN

Ezzel pedig meg is van a közös nevező a mai dallistánkhoz. Nézzük csak sorban...

Backstreet Boys - Get down

Adja magát, hisz a címében is benne van, szóval akkor kezdjük is ezzel. Első példa tehát:

Sequential One - Get down

André Tanneberger (ATB) korai csapata sokaknak ismerős lehet, akik a '90-es években ilyen jellegű zenéket hallgattak. Számos slágerük mellett mint pl. az I wanna make you vagy a Dreams, netán a My love is hot című daluk is ismerős lehet, de ebbe a listába nyilván azt hoztam ami ide illik. A Get Down-t :)

Avant Garde - Get down

Óriási klubsláger volt a maga idejében ez a Get down. Bevallom meg is kellett nézzem, hogy valóban befér-e ide, mert valamiért úgy rémlett, hogy az ezredforduló környékén volt felkapott (értsd: inkább 2000-ben) de a megjelenését illetően, ami 1999 abszolút '90-esnek számít még, szóval itt a helye

"If your DJ is really funky
You will get all the way down"

Paul Johnson - Get get down

Emeljük egy Get-el a tétet! Még egy 'get' került a címbe, de egyébként kb ugyanazt tudnám elmondani mint az Avant Garde esetében: óriási klubsláger, az év ugyanaz: 1999 (kivéve, hogy ebben biztos is voltam) . A chicagoi DJ slágerét szerintem amúgy senkinek nem kell bemutatni. Isten nyugosztalja a mestert ezúton is!

Craig Mack - Get down

Némi stílusváltás után azért a rap zenében is találunk a fentiekre példát. Itt van pl. Craig Mack majdnem slágere. Azért majdnem, mert akkoriban amikor ez megjelent kb. rögtön el is nyomta egy Luniz, vagy egy Coolio...pedig amúgy kategóriájában hozza azt amit kell.

Five - If ya getting down

Cseles a cím, mert elsőre nem veszi észre az avatatlan szem a get down -t, de engem nem csapnak be. Szintén ismert sláger, a jól ismert fiúbandától. :) Róluk mondták talán, hogy "neeeem..ezek nem olyanok, mint a többi, mert nem annyira nyálasak..." Döntse el ki-ki önmaga.

Lehetne még folytatni a listát, ha esetleg ti is tudtok ebből az időszakból "get down"-os zenéket, nos jöhetnek kommentben.

A fentiekhez jó szórakozást és köszi, hogy ismét velem voltatok a zenei időutazásban! 

Már megint én és már megint azok a '90-es évek. Van még azért mit bemutatni a magyar elektronikus zene elrejtett és/vagy elfeledett bugyraiból.

Van itt ez a két úriember, név szerint Császár Előd, aki ugyebár popsztár karrierjét egyengette az FLM együttes oszlopos tagjaként, valamint szóló karrierje kezdetén éppen (1996-ról beszélünk), illetve Moldvai Márk, aki ekkor még a nevükkel ellentétben nem annyira populáris magyar szintipop zenekar, a Populär tagjaként aktívkodott, többek között későbbi Neo-s zenésztársával Milkovics Mátyással együtt, akiknek sajnos nem jutott sok siker a hasonló stílust követő Bonanza Banzai-al szemben...vagy inkább mellett. A Populär mérsékelt sikerei ellenére egészen 1998-ig aktív zenekar volt. Aki kíváncsi rájuk volt pár promo jellegű tv-s szereplésük is, például anno az Előd vezette Császár morzsák című, rövid életű, ám annál szórakoztatóbb műsorban is, íme: 

Nnnaa...de Exotron, mert hát azt ígértem.

Szóval az Exotron a két úriember közös szüleménye volt, bizonyítván azt az ékes megállapítást is, ami eredetileg nem tudom kitől származik, de kétség nem fér hozzá, hogy van/volt valóság alapja, miszerint: Előd a háttérben teljesen más zenéket csinál, mint amilyennel egyébként befutott. Hiszen ez itt nem pop, kérem szépen, hanem színtiszta elektronikus zene, annak is a kornak megfelelő vátozata.

Az Exotron általam ismert diszkográfiája elég kis kurtára sikerült, hiszen mindösszesen 2 azaz kettő kiadványra korlátozódik, ami történetesen az 1996-ban megjelent 'Mindfusion E.P.' amin, kb minden rajta van, ami valaha tőlük kijött ezen a néven, valamint az 1998-as 'Situation' című single. Na jó, a szintén 1996-os Hungarian HouseOnly 1. című válogatáson volt még egy 'Oranges' című szerzemény, ami szintén Exotron volt, de ez tudtommal más lemezükön nem szerepelt egyébként.

A Mindfusion E.P. -n volt minden...Acid, Hard Trance, Happy Hardcore, Progressive Trance. Személyes véleményem, hogy kicsit érződött rajta a kísérletezés,illetve az hogy ez a lemez egyfajta zenei termékpaletta bemutató. De ezt hagyjuk is, kb. gonoszkodás a részemről. mert azért voltak abszolút kedvencek is, a teljesség igénye nélkül a 'Time' és a 'Silver box' még ha utóbbin nyomokban érzek is némi Jam & Spoon-t...mindegy! Ok, gonoszkodás OFF:

Az Exotron tevékenysége jól illeszkedett a '90-es évek közepén tapasztalható kvázi zenei forradalomba, legalábbis amit a magyar elektronikus zene akkoriban átélt, hiszen ez is része volt a rengeteg magyar próbálkozásnak, aminek egy része elérte a nemzetközi színvonalat,(mint pl. ez is) egy másik része khm...finoman szólva nem, illetve volt egy olyan is, ami szintén nem érte el, ellenben Magyarországon belül bizonyult legalább annyira szórakoztatónak, hogy legalább valamilyen szintű megjelenést el tudjon érni ( a teljesség igénye nélkül ilyen volt a már fent néhány mondatban említett Populär, a Digital Scream, a Message, de akár felhozhatnám a korai UFO-t az Ámokfutókat, vagy a Soho Party-t is)

Legismertebb sláger azonban talán mégis csak egy Pet Shop Boys feldolgozás, aminek valahol még emlékeim szerint videóklipje is volt (nagy pénzekben mernék fogadni, hogy anno kis csíraként még a Császár Morzsákban is láttam egyszer) és a 'Being boring' címet viselte. Ezt teszem ide búcsúzóul. Aki nem hiszi, járjon utána.

és ha valaki veszi a merszet és összehasonlítaná az eredetivel, nos neki is teret biztosítok:  :)

Update: Nekem volt igazam, valóban volt videoklipp is. Kiderül az itt beágyazott 'Being boring'- hozzászólásaiból is. Valamire azért csak emlékszem én is... ;) 

Úúúúú...megint mi jutott eszembe? 

Nem kell találgatni, mert elmondom. A Carpe Diem zenekar. Emlékszünk még nyilván, meg kívülről fújjuk az Álomhajó című hatalmas giga-mega slágerüket. DE! Előtte is volt ám élet, mégpedig klub élet, ami a '90-es években Magyarországon is rengeteg próbálkozást szült, betörni a mainstream világába. Ékes példája volt ennek a 'Lépj tovább' című dal is, mely bőven megelőzte a korát és Erős Attila is még inkább a háttérből mozgatta a szálakat.

Benda Gergő volt aki ebben a számban is felvállalta a szövegmondás iparát és a (továbbiakban) is megszokott 'énekesnő' már itt is Fanny volt - van ami nem változik.

Benda Gergő egyike volt azon arcoknak, akik véleményem szerint igyekeztek ebben az időszakban talán kicsit korukat meg is haladó zenéket készíteni. A másik kettő, aki eszembe jut hirtelen talán Császár Előd lenne, illetve Varga Warez! Gábor, aki szintén pár zenei projectet elvitt a hátán (pl. a már itt a blogon is említett Hélium) és szintén korát messze túlívelő zenei kreativitással elkészített track-eket rakott le az asztalra. Ékes példája ennek későbbi csapata, a Draft - Dombok felett című száma, ami a mai napig megállja a helyét, pedig már 'úristendehányéves' - viszont erről ennyit, mert az már a 2000-es évek volt. a kilencvenesben meg még a Kozmix is arról ábrándozott, hogy vajon 'mi vár ránk, 2000 után?' :) Na de ne csapongjunk. Vissza a Carpe Diem zenekarhoz és a már említett 'Lépj tovább' című számhoz. De légyszi ti ne lépjetek tovább, hanem hallgassátok és véleményezzétek:

Extra retro a TOP Tv-s videó :) Az alatta lévő cca 5 éves kommentemet pedig még mindig tartom! :D

Írhattam volna a címben az összelopott világhírnevet is, de senkinek a lelki világába nem szeretnék belegázolni, illetve alaptalanul sem vádolnék meg senkit azzal, hogy itt ez meg az történt...
A -mondjuk úgy- hasonlóság pedig a No Mercy esetében egészen egyértelmű. A floridai srácok a '90-es évek közepén ültek fel az éppen felfutó latin zenei hullámra, hogy aztán (mondom én) különösebb saját ötlet nélkül eladják magukat, ezzel befutva igen szép karriert és szerezve máig tartó ismertséget és bérelt helyet tetszőleges retro party-k lejátszási listáján.
Adott ugyanis két zeneszám, amivel ezt az együttest azonosítani szokás, azonban a kép nem ennyire tiszta, ha mellé tesszük ezeknek a daloknak a más előadők által eljátszott verzióját is, amelyek rendre előbb jelentek meg, bár időben nagyon közel, mint a No Mercy változatok.

Az ominózus példák pedig a következők:

A legegyértelműbb talán, a mindenki által (is) ismert 'Where do you go?' című, giga-mega slágerük volt, számos filmben felbukkanó dallam volt ez, amit meghallva elfogja az embert a latin nosztalgia érzés és már rohanna is flamencozni a legközelebbi parkba. De! Ezt a slágert, ugyenezzel a névvel, dallammal és szöveggel már behúzta eddigre a német-amerikai eurodance duó, a La Bouche, akiknek bár nem ez volt a legnagyobb dobásuk, az 1995-ben megjelent "Sweet dreams" című albumukon bizony már ott figyelt ez a szám is. Ezzel szemben No Mercy-ék pont egy évvel később járatták csúcsra, ugyanezt a dalt.
Először tényleg csak szemléltetésképpen a 'La Bouche' változat:

valamint a No mercy féle:

Nagyon érdekes a hansolóság. (Nem!)

A másik ikonikus No Mercy sláger (vagy nem?) pedig a 'Missing' című nóta volt. Itt elsőre talán nem annyira egyértelmű a lop...akarom mondani...a másolás ténye, mert az egyébként, a fenti példához hasolóan ugyanilyen dallammal és szöveggel megáldott 'Everything but the girl' sláger ugyanabban az évben jött ki, mint a latin változat és a zenetévék is ugyanakkor tartották mindkét slágert repertoáron.
Az "ugyanabban az évben jött ki" dolgot kicsit pontosítva azonban megállapítható, hogy az 'Everything but the girl' slágere már az 1994-ben megjelent 'Missing (The Live EP)' című lemezen ott volt, a latin cover pedig '95-ös.
OK, azt mondjuk adom, hogy a latin verzió elismerten a fenti szám 'cover' változata, de azt azért halkan megjegyzem, hogy 1995-ben ezt azért nem reklámozták annyira a srácok, amikor küzdöttek a slágerlista helyezésekért az egyébként az angol csapat slágerét is végül nemzetközi sikerre vivő Tod Terry remix változattal.

Everything but the girl - Missing (Tod Terry remix):

és a No Mercy változat:

Ez esetben is csettintésre méltó a hasonlóság (egyezőség). Még a hangszerelés is hasonló, mint a fenti remix változat, csak hogy tényleg összezavarják a népet. :)

Az egyszeri hallgató, csak azt látta, hogy két teljesen ugyanolyan slágert próbálnak letuszkolni a torkán, kicsit olyan feelinggel, mintha pl. kettő előadó találta volna ki ugyanakkor, hogy márpedig neki lesz egy 'Coco jamboo' című száma, mert mondjuk igaz, hogy eredetileg Mr. Presidenték nyomták, de meghallotta volna, megint csak pl. DJ Bobo, aki azt mondja, hogy "gyerekek, ez mennyire király, nekem is lesz egy ugyanilyen számom...most!" wtf?

A fent leírtakat természetesen szubjektív jelleggel írtam ide, az igazságtartalma nem feltétlenül fedi a teljes valóságot, mindenesetre kifejezetten érdekes, hogy ha mondjuk a sztori így igaz, ahogy leírtam (részben vagy akár egészben) akkor bizony valójában létezik az a bizonyos amerikai álom, ami jelen esetben azt eredményezte, hogy saját sláger nélkül is lehetsz befutott, nemzetközileg ismert előadóművész, csak menjen remekül a latin macsóság, ha éppen arra van igény. Kajálni fogják az emberek...

Létezhet, hogy 1998 volt a legjobb klubzenék éve volt? 

Bárki bármit mond, ebben az évben kapásból tudok négy olyan klubslágert, amik egyrészt a megjelenésük évében is piszok nagy slágerek voltak, másrészt időtállóságuknak hála, a mai napig minden további nélkül hallgathatóak, sőt! Megkockáztatom, hogy simán floorfiller lenne bármelyik mai buliban is.

Nézzük sorban őket, na nem megjelenés szerint inkább csak ahogy esik úgy puffan módra :)

Three Drives On A Vinyl - Greece 2000

A cím megtévesztő mert, bár 2000 van a címben a megjelenési dátum bizony 1998 volt. Megkerülhetetlen giga-mega sláger mind a mai napig kellemes emlékeket ébreszt akárhányszor hallom. A holland duót Erik de Koning és Ton van Empel alkotta...és ezt a zenét bizony nagyon odarakta. Nem is érdemes mit mondani erről, magáért beszél a végeredmény.

Személyes kedvencem egyébként a "Miro Vocal" változata, amiben az eredeti dallam hangulatához még hozzá adtak egy kellemesen sejtelmes vokált is, ezzel még csavarva rajta egyet és tovább fokozva a hangulatot. Itt elérhető annak aki kíváncsi: Three Drives - Greece 2000 (Miro Vocal Extended Version)

Stardust - Music Sounds Better With You

Hollandok után franciák. Egyes ismerőseim szerint ez volt a legjobb 1998-as klubzene. Az egyik legjobb egészen biztosan. Legalább annyira időtálló is, mint a fenti Greece 2000. A Stardust csapatot egyébként Alain Quême (aka Alan Braxe), Benjamin Cohen (aka Benjamin Diamond) and Thomas Bangalter vitte. Utóbbi egyébként a később ismertté vált Daft Punk 1/2-e. A Music sounds better with you kicsit mégis más mint a későbbi Daft Punk. Vokálisabb, populárisabb (nem mintha az Around the world nem ment volna nagyot egy évvel később immár azon a néven). De ez...előbb volt.

* némi helyesbítés mindenkinek, aki elhitte, hogy előbb volt: NEM! Köszönöm a kommentelő segítségét, aki felnyitotta a szemem és emlékeztetett rá, hogy a Daft Punk már megvolt '97-ben :D Sorry Folks! és köszi pacsi!

Niels van Gogh - Pulverturm

A német úriember neve sokaknak ismerős lehet a klubzenék kedvelői között. Niels Eiterer azaz Niels van Gogh nevét is ez a sláger véste kőbe és indította el a nagy nevek közé. A Pulverturm szintén egy 1998-as sláger (ki hinné?) ami azóta nyilván annak rendje és módja szerint azóta már kapott egy feldolgozást 2006-ban és összesen legalább 45 féle verzióban adták ki a megjelenése óta. Ez viszont az eredeti, ami szerintem a legjobb is.

Billy Hendrix - Body Shine

Sharam Nickjey Khososi azaz Sharam Jey aki a név mögött rejtőzik. Az iráni származású, ám Németországban tevékenykedő DJ/Producer kezei közül jött ki ez a track, amire már az előbbieknél is felsorolt jelzőket lehetne használni, miszerint: megkerülhetetlen, időtálló...pont amilyen egy jó klubsláger, amit ha 23 év távlatából (ejjh...öregszetek! :D)  is előkapar az ember, egyszerúen jó hallgatni. Íme:

Remélem tetszett a rögtönzött időutazás. Ha neked is volt esetleg hasonlóan beragadt régi zene, amire emlékszel a bulis időszakokból, nyugodtan írd meg kommentben és menjen tovább a nosztalgia. :D

Tekknő...na nem ám MC Hawer és Tekknő, hanem CSAK Tekknő...bizony, mert ilyen is volt.

Benyó Miklós és Rétfalvi Attila projectje az 1995-ös évben robbant be a magyar köztudatba 'Böllérrap' című nótájukkal. Akkoriban ha jól emlkékszem ezt amolyan lakodalmas-techno-nak titulálták, és tulajdonképpen... Ilyen is csak nálunk van ugy, mert amíg a svédek a techno-country (vagy mi?) -val próbálkoztak a Rednex által, addig idehaza mi legyen, ha nincs country? Lakodalmas! Ez az...

Na de visszakanyarodva. A 'Böllér rap' üde színfolt volt a magyar zene palettáján, az akkoriban még csak első, talán második albumánál tartó, még javában éledező Irigy Hónaljmirigy mellett nekem speciel változatosságot adott a paródia/vicces zenekarok között. :) a mókás szöveghez pedig mókás videoklip is dukált, amit anno szintén játszott az akkoriban egyetlen magyar zenetévé a TOP TV is. :) (emlékszik a TOP TV-re rajtam kívül valaki még?)

A debütáló 'Discotor' című albumot hallgatva a "lakodalmas-techno" mellett -amiből azért van még pár eresztés a fenti mellett, hasonlóan vicces szöveggel és kivitelezéssel- előjönnek még azért olyan track-ek, amitől tetszőleges korai magyar raver megnyalja a tíz ujjából legalább nyolcat, hiszen a mókázás mellet, (ami azért fő iránya volt az akkori Tekknő -nek), olyan zenei megoldásokat hallhatunk, amivel inkább már a korábban itt a blogon is említett Message, vagy Hélium együttesekhez is hasonlíthatnám akár...de nem teszem. Mindenesetre aki fogékony a korai magyar rave próbálkozásokra és mellette röhögne is egy jót, az simán adjon egy esélyt egy "Fijam' egy 'Jöjj fel ma hozzám' vagy egy "Kicsi vagyok én" című nótának is nyugodtan. (Igen, az utóbbi az ismert gyerekdal feldolgozása, de ez senkit ne zavarjon)

Az őrültködésből pedig sosem elég alapon jött még egy folytatás 1996-ban még egy album formájában (Disco-Ól), ami ráfonva ugyan a már előzőleg is körülrajongott malacos/disznóvágós témára, a debütáláshoz képes kicsit visszavéve a tempóból, azonban ezzel is igazodva az akkori zenei változásokhoz, továbbra is a megszokott mókázásokat kapjuk, talán ezen kicsit koncentráltabban is mint előzőleg.

Egy megtekintést megér az 'E mese se mese' és a 'Húzd rá czigány' című eposz de én a többin is jókat röhögtem.

Van ez a bizonyos 'Push the feeling on' című klubhimnusz....nevezhető annak teljes joggal, hiszen már a '90-es években is nagyot ment.

A története egészen 1975-ig nyúlik vissza, hiszen a  skót DJ, producer és vokalista által alapított Nightcrawlers együttes verzióját a Creative Source - Pass the feeling on című, ebben az évben megjelent dala inspirálta. A szóban forgó klubsláger eredeti verziója 1992-ben látott napvilágot és valahogy így hangzott:

Az 1992-es változat B-Side mixe pedig az amerikai Marc Kinchen (MK) DJ/producer nevéhez fűződik az  'MK's Nocturnal Dub' változat (US release-en 'The dub of Doom' néven) ami aztán elindította sláger irányba a 'Push the feeling on' -t, először csak underground körökben az Egyesült Királyságban, kb. rommá játszva az ottani klubokban, majd 1994-ben immár kislemezként megjelenve Európa szerte is ismertté vált, sokkal nagyobb sikert elérve a dal eredeti változatánál.
1995 volt az év, amikor is kilépett az underground világából és igazi masszív sláger lett. MK ekkor készített hozzá új remixeket (NEW MK Mixes for'95 megjelentetve), amiből végül a videóklip verzió is lett, letéve az asztalra ezzel az 1995-ös év egyik legnagyobb klubhimnuszát.

A 'Push the feeling on' Nightcrawlers név alatt még kétszer, 2003-ban és 2007-ben is megjelent egy-egy remix változatban, de a zenei hatása sokkal nagyobb volt. Ez az a dal, amit 'Push the feeling on' néven ismer az, aki a '90-es években volt fiatal. Az újabb generációnak gyakorlatilag ugyanez a szám már 'Hotel room service' néven lehet ismerős Pitbull tolmácsolásában, ami a más fentebb említett saját néven kijövő remixek után 2009-ben jelent meg.

De a jelenleg fiataloknak is sikerült egy változatot leakasztani a polcról, amit egy angol DJ, Riton követett el, mégpedig a két népszerű Tik-Tok sztárral Mufasa-val és Hypeman- el. Egy jó kis cameo-ra azért még az eredeti előadó, John Reid is befért az újba. :)

Van ebben még...felkészül a 2030-as évtized, remélhetőleg akkor is még Mr. Reid-el. :D

HP Baxxter, Rick J. Jordan és Ferris Bueller (legalábbis az akkori felállásban) együttesét valószínűleg nem kell bemutatni senkinek.

A Scooter a kezdetektől fogva ott volt a kislemezeikkel a slágerlistákon. Ha csak a fenti albumot vesszük, nem kevesebb mint 4 Európa szerte sikeres slágert termeltek ki róla,sorrendben: 'Hyper, Hyper!' , 'Move your ass!', 'Endless summer', valamint a 'Friends'.

De mi van azokkal a zenékkel, amik nem kerültek be a mainstream világba? Nos ezek a javarészt instrumentális, klasszikus trance slágerek is bőven megérik a pénzüket, bár ismerni csak azok ismerik, akik anno meghallgatták ezt a lemezt. Nekem speciel máig alap a gyűjteményben. Vegyük sorra a NEM slágereket...

Different Reality
Az album legelső track-je. Szó szerint megalapozza az egész lemez hangulatát, igazi klasszikus trance, amiben lépésekben felépítve, nagyjából 2 perc után elérve a dallam részhez.

Waiting For Spring
valószínűleg direkt pont az 'Endless summer' előtt helyezkedik el a lemezen, de egyébként is kb megvan az a sorminta, hogy egy instrumentális és egy HP által teleüvöltött track váltja egymást, ahogy megyünk előre. Ebben a számban, csak egy felvezető üvöltést kapunk, majd szintén egy hangulatfokozó instrumentalitás következik.

A 'Waiting for spring'-el kapcsolatban egy érdekesség. Mielőtt HP, Rick és Ferris Scooter lett volna, The Loop! néven kezdtek zenélni ugyanebben a felállásban. A fenti track-hez pedig a The Loop! készített remixet, eredetileg a Community (feat. Fonda Rae) - Parade (Waiting for spring) című dalához. A téma megtévesztően hasonló, csak utóbbi kicsit más hangszereléssel készült el, vegyítve egy kis női vokállal is.

Cosmos

Túl ismét egy slágeren, a trance kedvelők ismét felkapják a fejüket, mint ahogy én is tettem anno. :) Ismét egy lassan felépített, alapvetően instrumentális nóta, amit csak néha szakít félbe egy-egy jól helyezett, 'Yes!', vagy 'Bassdrum!' bekiabálás kedvenc házi MC-nk torkából, természetesen egy hosszabb bevezető szöveg után, és egy 'Thank you!'-val a végén...mert az mindig kell :) De legalább átvezet minket az igazi katarzisba...

Rhapsody in E
...ami nálam mindig is ez volt. Az '...and the beat goes on' album alfája és omegája, az én szememben egy igazi masterpiece (jó lehet, hogy elfogult vagyok, de így érzem). Bő 6 perc a track és csak a második perc végén ér el a téma dallamához. Igazi időtálló legendás zene, amivel megmutatja a Scooter, hogy bizony ő ilyet is tud (vagy legalábbis tudott még Rick és Ferris idejében)

Az album innen pedig átcsap a csapatósabb részben ahol már érezhetően kevesebb kreativitást sikerült belevinni a készítésbe a mainstream nóták mellett. A 'Hyper, Hyper!' és a 'Friends' közé, keményebb, egyszerűbben emészthető track-ek kerültek, de ezáltal jobban felejthetőek is...mondom én! De simán lehet, hogy valakinek ezek közül kerülne ki a kedvenc. Ez a szép, hogy nem feltéltenül ugyanúgy látjuk (ezt sem). A fentiek tényleg csak szubjektív vélemények, ahogy azt előre ígértem...
A Scooter sorozat második részében majd a 'Wicked' album NEM slégereit veszem sorra, 1996-ból. Azon is vannak különlegességek, ha valakit a 'Scooter back side is érdekel', nem csak a mainstream, amit egyébként is az arcunkba tolnak.

A Hélium, Andriska János, Parádi Gergő és Varga Gábor triója volt a '90-es évek közepén.

Johnny, PaGe és Warez! szintén ráültek a happy-rave vonatra, mint a már korábban itt a blogon említett Message együttes

Ők azonban nem feltétlenül külföldi mintákat kölcsönöztek a zenéjükhöz, hanem azért voltak benne kreatív saját ötletek is bőven. Alapvetően a zenéjük, mint ahogy a nevük is sejteti a High Pitched Vocal-ra épült, ezzel elérve a "héliumhangot". Az első, 1996-ban megjelent albumuk számait egytől-egyig ez az effekt jellemzi.

Slágereik közül a legismertebb a 'Kishajó' volt, aminek több változata is sikeres lett (nekem mindig is személyes kedvencem volt a Treasure Island Remix ami viszont inkább breakbeat alappal operál), valamint a Kerek perec című, abszolút happy nóta. :) Mindkettő megér egy -egy meghallgatást, ha valaki nem ismeri, aki pedig igen, annak a nosztalgiafaktor is megérhet egy kattintást, nem különben az 'Eső' című track, ami az albumról szerintem az egyik legjobb volt anno.

Az 1997-es második albumukon, a borítóképen is látható 'Hélium típusú találkozások' címűn, aztán már 'elfogyott a hélium', hiszen itt már a korábban az együttest jellemző pitch effect egyáltalán nem volt jelen. Az album beharangozó (és tudtommal egyetlen) slágere a 'Piromantika' már a happy-rave stílussal is szakított, átmenve egy abszolút pop-os vonalra (de legalább eléhető hozzá egy forgatott videóklip). Az együttes két album után be is fejezte röpke pályafutását, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az egyik oszlopos tag, Warez! más projectekbe is kezdett - az ő nevéhez fűződik példűul a 2000-es évek elején szép sikereket elérő Draft együttes is...de ez már egy másik történet...

Ágnes Vanilla és Dr. Szakács László projectje a '90-es évekből. Az akkori magyar rave próbálkozások egyik kiemelkedő eposza ez, legalábbis én mindig is kedveltem, annak ellenére is, hogy aki ismeri a német Dune együttest (akik szintén ebben az időszakban voltak népszerűek), nos az felfedezhet párhuzamot...na jó, kit akarok átverni? :) A Dune-vel vont párhuzam nem véletlen, szinte minden híresebb számuk 1:1 arányú másolata a német duónak, ami végig hallgatva a Message albumát, sok-sok "aha!!" élményt okoz a hallgatónak.
Pont nem érdekes egyébként. Ágnes akkoriban úgy 16 éves lehetett, a hangja tökjól illett ehhez a zenéhez, menők, voltak, divatosak, a zenéjük meg jól szólt és...ide jöhetne még sok-sok pozitív jelző, ami pedig a legpozitívabb, az az életérzés, ami az alábbi videó hangulatából is árad. Én jövök nekik egy nagy köszönömmel akárhogy is volt, mert ma már ilyen bizony nincsen.