Mindenki ismeri, aki a '90-es évek közepén klubokba járt, hiszen a stílus amit képvisel(t), akkor volt igazán populáris. Rengeteget lehetne írni róla, mert tényleg legendás, amit a szakmában elért. Ami a 90-es éveket illeti, igyekeztem az alábbiakban összegyűjteni. :)

Paul Roger Elstak 1966-ban született a hollandiai Den Haag-ban (Hága)
Elstak zenész családban nőtt fel. Apja a The Rhythm Stars zenekar ritmusgitárosa volt, és a jól ismert jazz-zenész.
A tinédzserkorában paradicsom szedéssel és a McDonald's -nál dolgozva keresett pénzt, amiből aztán vásárolta azokat a lemezeket, amelyekkel sokat gyakorolt ​​a lemezjátszók mögött. Művelődési házakban és klubházakban kezdett fellépni, és 1987-ben lemezlovasnak vették fel a rotterdami Bluetiek-In diszkóban. Sokat tanult tapasztalt kollégájától Peter Slaghuis -tól, aki úttörő szerepet játszott a house zenében.

1991 -ben Elstak és Rob Fabrie (Waxweazle / Headbanger) a Holy Noise nevű csapattal egy Top10-es slágert tudtak letenni az asztalra. A 'James Brown is still alive' című dal, reakcióként készült az L.A.Style 'James Brown is Dead' című dalára. Szakterülete a kemény ütemekkel felvértezett hardcore house stílus, ami akkoriban feltörekvő irányzatnak számított. 1992 -ben, megalapította az első holland hardcore kiadót, a Rotterdam Records -ot. A kiadó által kiadott 'Poing!' című dal, amit egyébként a Rotterdam Termination Source jegyez második helyezett lett a holland Top 40 -ben. A 'Poing!' megalkotója, Maurice Steenbergen később az Elstak happy hardcore stílusú zenéinek videoklipjeiért felelős kreatív igazgató lett. A hardcore partik számának növekedése és a műfaj növekvő népszerűsége miatt Elstak többek között DJ Rob, DJ Ruffneck és DJ Dano mellett a hardcore szcéna egyik legismertebb lemezlovasa lett (és maradt azóta is), otthon és külföldön egyaránt.

Miután 1994 végétől megjelent a már fent említett új, happy hardcore stílus. A Happy Hardcore gyors zene, vidám dallamokkal és énekkel, ami egyben rádióbarát is volt és könnyen befogadható a nagyközönség számára. Elstak számos slágert szerzett ebben a műfajban. 1995 márciusában Koen Groeneveld, Addy van der Zwan és Jan Voermans (a trió együttes nevén Klubbheads) közreműködésével kiadta a 'Life Is Like A Dance' kislemezt, ami szintén TOP10-es helyezést ért el a listákon.
A 'Life Is Like A Dance' utódja a 'Luv U More', az angol Sunscreem együttes 'Love U More' című dalának feldolgozása. A dal elérte a 2. helyet a holland Top 40 -ben.

A TMF zenei csatorna 1995. június 1.-i megalakulásával a videoklipek sokkal gyakrabban megjelentek a televízióban és az általa verbuvált csapattal (Elstak, kiegészülve MC Irvin Hardcore MC-vel, valamint Saskia de Geus énekesnő/modell-el aki később Shaydie néven vélt a csapat énekesévé) gyakran lépett fel holland diszkókban. 1995 szeptemberében megjelent a harmadik kislemez, a 'Rainbow in the Sky', amely a slágerlisták harmadik helyét érte el, ezt követte a 'Don't Leave Me Alone' című dal.

1996 áprilisában a "The Promised Land" kislemez elérte a holland Top 40 3. helyét. A kísérő videoklip nyolc percig tart és ez volt a legdrágább produkció, amit valaha készített egy holland művész. (zene kb. 3:40-től van az alábbi videóban)

A költségeket részben a szponzor Pepsi finanszírozta. Egy évvel később a 'May The Forze Be With You' című válogatáslemez követte az összes nagy happy hardcore slágerét tartalmazta, valamint néhány dalt, amely addig még nem jelent meg kislemezként, mint például a 'Musica Rave' és a '4 Steps in Hardcore'.

A történet a 21. században a mai napig folytatódik, így ha valaki érdeklődik Elstak mostani munkái iránt is az keresse fel az alapvetően holland zenéket bemutató blogot is: napidutch.blog.hu

Kezdődjön ütősen a nap!

Nem kávézol és mégis felébrednél, akkor tekerd a hangerőt és add át magadat ennek az igazi klasszikusnak.

 1995-ben ez volt az a dal, ami feltette a Green Day-t végleg a térképre. A Dookie című albumuk második kislemeze volt és elsöprő erővel és ugyanilyen sikerrel érkezett meg a Billboard Modern Rock Tracks lista élére, ahonnan 5 hétig kirobbanthatatlannak is bizonyult.

A videoklip két talán legérdekesebb háttere, hogy 

1. egy Agnews Developmental Center nevű helyen forgatták, ami korábban valóban egy elmegyógyintézetként működött Santa Clarita-ban , California államban. A helyszín kiválasztása egyébként együttes kérésére történt. A dal a szorongással való küzdelemről szól, mellyel kapcsolatban az Green Day énekese, Billy Joe Armstrong azt nyilatkozta, hogy az egyetlen módja annak, hogy megtudja mi a fene történik, hogy írtam róla egy dalt...miután nála is pánikbetegséget diagnosztizáltak.

2. a videot eredetileg fekete-fehérben forgatták, a színek csak később kerültek hozzáadásra, ezzel is javítva a szürreális élményt. A pszichiátria épülete azonban a végső változatban sem lett színes - a video elején látható, ahogy a rácsokon kívül a padlót kivéve megszűnnek színek.

A klip a mai napig népszerű. Jelenleg több mint 266 millióan látták a Youtubeon.

Idő: 1996

Helyszín: Németország

Adott a fenti időpont a fenti helyszínnel. Európában csúcson van az Eurodance és a mindenféle felpörgetett Happy Hardcore kreálmányok...na meg a Coco Jumbo.

...és adott egy Claus-Robert Kruse nevű úriember, aki történetesen zenei producerként, zeneszerzőként, Hamburgban tengette mindennapjait. Az 1990-es évtől kezdve Bob Cruise néven fellelhető volt több akkori nagyobb név produkcióiban, többek között az SM-Trax-el vagy Schiller-rel dolgozott együtt, de Michael Simon munkáját is segítette, aki történetesen a ma is aktív Scooter együttes egyik tagja.

Nos ez a produkció is hozzá köthető. Szegény, eleve rossz csillagzat alatt született, mert ebben a stílusban alkottak azért páran pont akkor, akiknek kicsit jobb volt a marketingje Gondolok itt egy Blümchen-re vagy egy Das Modul-ra...ez valahol ezek között helyezkedik el ez is. Alapvetően az elgondolás és a kivitelezés is a fentiekre hajaz és ha valóban az volt a minta (nyilvánvaló) akkor még azt is mondanám, hogy nem sikerült rosszul. Hiába azonban minden elfecsérelt idő és energia, meg a videoklip amit heti 25-ször játszott anno a német VIVA, a German Charts-on mégsem jutott még a TOP 100-ba sem.

Holdkórosok, utánam! Elő a német szótárt és csapassuk :D

Marko Albrecht néven látta meg a napvilágot a címben említett "fiatalember", aki aztán a 90-es években Mark 'Oh művésznéven vált ismertté. A mai kipécézett darabom a munkásságából az eredetileg 1995-ben megjelent 'Droste, Hörst Du Mich?'

Egy interjú szerint, amelyet akkoriban készítettek vele, Herr Droste volt Albrecht matematikatanára az iskolában, aki teljesen leírta már gyerekként a kicsi Marko-t és meg volt győződve róla, hogy az iskolai teljesítménye miatt az életben sem lesz majd sikeres.

A "Droste, Hörst Du Mich?/Droste, Hallod?" kvázi Albrecht "bosszúja", vagy inkább verbális visszavágása volt tanára felé. Lehet ezt úgy is nézni hogy jogos, hiszen ekkorra azért már túl volt három slágeren: az ismertséget hozó 'Randy (Never stop that feeling)' 1993-ban jelent meg, majd ezt követte a 'Love song' 1994-ben, majd a szintén ebben évben debütáló 'Tears don't lie' ami egy 1974-es Michael Holm számból kölcsönözte a dallamot és amivel Mark'Oh számos európai ország TOP 10-jébe be tudott kerülni. (Michael Holm - Tränen Lügen Nicht ha esetleg valakit érdekel a régi verzió is, de igazság szerint már ez is egy cover volt, mégpedig Ciro Dammicco - Soleado c. instrumentális szerzeményéhez - és még mondják, hogy manapság mindenki csak másolja a régit :D )

De! Nem elkanyarodva az eredeti témától: 1995-ben jelent meg a "Droste hörst du mich?" amivel a legjobb pozíciója idején a német lista 2. helyezettje lett és itt jön az újabb de, (ami inkább már szőrszálhasogatás) ez a dal nem volt már annyira sikeres, mint a korábbiak. Lehet, hogy azért mert német nyelvű volt, de ez pl. egy Rammstein-nek sosem volt probléma. A sikertelenség pedig azóta is tart, hiszen ezután, már nem volt sosem TOP 10 nóta Mark'Oh-tól mind a mai napig. De gondolom ettől még nem sír otthon, egyedül. (a lenti "remek minőségű" videó miatt pedig én kérek elnézést)

Mivel akkoriban a DJ/producereknek volt humorérzékük, meg egy rakás szabadidejük is valószínűleg (lehet, hogy most is van, nem tudom) hogy mindenféle 'egyszámos vicc projectekbe' öljék az idejüket, a fenti videóra is megszületett a válasz a tanár Úrtól. :) Hogy kinek melyik jön be jobban (netán egyik sem), azt mindenkire rá bízom. (a videó minőség itt sem jobb, de legalább valami van).

Fun fact a végére: Mark'Oh a németországi Dorsten-ben született, ami már majdnem Droste