Már megint én és már megint azok a '90-es évek. Van még azért mit bemutatni a magyar elektronikus zene elrejtett és/vagy elfeledett bugyraiból.
Van itt ez a két úriember, név szerint Császár Előd, aki ugyebár popsztár karrierjét egyengette az FLM együttes oszlopos tagjaként, valamint szóló karrierje kezdetén éppen (1996-ról beszélünk), illetve Moldvai Márk, aki ekkor még a nevükkel ellentétben nem annyira populáris magyar szintipop zenekar, a Populär tagjaként aktívkodott, többek között későbbi Neo-s zenésztársával Milkovics Mátyással együtt, akiknek sajnos nem jutott sok siker a hasonló stílust követő Bonanza Banzai-al szemben...vagy inkább mellett. A Populär mérsékelt sikerei ellenére egészen 1998-ig aktív zenekar volt. Aki kíváncsi rájuk volt pár promo jellegű tv-s szereplésük is, például anno az Előd vezette Császár morzsák című, rövid életű, ám annál szórakoztatóbb műsorban is, íme:
Nnnaa...de Exotron, mert hát azt ígértem.
Szóval az Exotron a két úriember közös szüleménye volt, bizonyítván azt az ékes megállapítást is, ami eredetileg nem tudom kitől származik, de kétség nem fér hozzá, hogy van/volt valóság alapja, miszerint: Előd a háttérben teljesen más zenéket csinál, mint amilyennel egyébként befutott. Hiszen ez itt nem pop, kérem szépen, hanem színtiszta elektronikus zene, annak is a kornak megfelelő vátozata.
Az Exotron általam ismert diszkográfiája elég kis kurtára sikerült, hiszen mindösszesen 2 azaz kettő kiadványra korlátozódik, ami történetesen az 1996-ban megjelent 'Mindfusion E.P.' amin, kb minden rajta van, ami valaha tőlük kijött ezen a néven, valamint az 1998-as 'Situation' című single. Na jó, a szintén 1996-os Hungarian HouseOnly 1. című válogatáson volt még egy 'Oranges' című szerzemény, ami szintén Exotron volt, de ez tudtommal más lemezükön nem szerepelt egyébként.
A Mindfusion E.P. -n volt minden...Acid, Hard Trance, Happy Hardcore, Progressive Trance. Személyes véleményem, hogy kicsit érződött rajta a kísérletezés,illetve az hogy ez a lemez egyfajta zenei termékpaletta bemutató. De ezt hagyjuk is, kb. gonoszkodás a részemről. mert azért voltak abszolút kedvencek is, a teljesség igénye nélkül a 'Time' és a 'Silver box' még ha utóbbin nyomokban érzek is némi Jam & Spoon-t...mindegy! Ok, gonoszkodás OFF:
Az Exotron tevékenysége jól illeszkedett a '90-es évek közepén tapasztalható kvázi zenei forradalomba, legalábbis amit a magyar elektronikus zene akkoriban átélt, hiszen ez is része volt a rengeteg magyar próbálkozásnak, aminek egy része elérte a nemzetközi színvonalat,(mint pl. ez is) egy másik része khm...finoman szólva nem, illetve volt egy olyan is, ami szintén nem érte el, ellenben Magyarországon belül bizonyult legalább annyira szórakoztatónak, hogy legalább valamilyen szintű megjelenést el tudjon érni ( a teljesség igénye nélkül ilyen volt a már fent néhány mondatban említett Populär, a Digital Scream, a Message, de akár felhozhatnám a korai UFO-t az Ámokfutókat, vagy a Soho Party-t is)
Legismertebb sláger azonban talán mégis csak egy Pet Shop Boys feldolgozás, aminek valahol még emlékeim szerint videóklipje is volt (nagy pénzekben mernék fogadni, hogy anno kis csíraként még a Császár Morzsákban is láttam egyszer) és a 'Being boring' címet viselte. Ezt teszem ide búcsúzóul. Aki nem hiszi, járjon utána.
és ha valaki veszi a merszet és összehasonlítaná az eredetivel, nos neki is teret biztosítok: :)
Update: Nekem volt igazam, valóban volt videoklipp is. Kiderül az itt beágyazott 'Being boring'- hozzászólásaiból is. Valamire azért csak emlékszem én is... ;)
