Zenei jellegű tartalmak és érdekességek a 90-es évekből szubjektíven

90s Music Just 4 Fun

90s Music Just 4 Fun

It's Friday again, Then Saturday, Sunday, what?

A klubhimnusz, amit minden évtizedben feldolgoznak :D

2021. október 20. - krisnwesson

Van ez a bizonyos 'Push the feeling on' című klubhimnusz....nevezhető annak teljes joggal, hiszen már a '90-es években is nagyot ment.

A története egészen 1975-ig nyúlik vissza, hiszen a  skót DJ, producer és vokalista által alapított Nightcrawlers együttes verzióját a Creative Source - Pass the feeling on című, ebben az évben megjelent dala inspirálta. A szóban forgó klubsláger eredeti verziója 1992-ben látott napvilágot és valahogy így hangzott:

Az 1992-es változat B-Side mixe pedig az amerikai Marc Kinchen (MK) DJ/producer nevéhez fűződik az  'MK's Nocturnal Dub' változat (US release-en 'The dub of Doom' néven) ami aztán elindította sláger irányba a 'Push the feeling on' -t, először csak underground körökben az Egyesült Királyságban, kb. rommá játszva az ottani klubokban, majd 1994-ben immár kislemezként megjelenve Európa szerte is ismertté vált, sokkal nagyobb sikert elérve a dal eredeti változatánál.
1995 volt az év, amikor is kilépett az underground világából és igazi masszív sláger lett. MK ekkor készített hozzá új remixeket (NEW MK Mixes for'95 megjelentetve), amiből végül a videóklip verzió is lett, letéve az asztalra ezzel az 1995-ös év egyik legnagyobb klubhimnuszát.

A 'Push the feeling on' Nightcrawlers név alatt még kétszer, 2003-ban és 2007-ben is megjelent egy-egy remix változatban, de a zenei hatása sokkal nagyobb volt. Ez az a dal, amit 'Push the feeling on' néven ismer az, aki a '90-es években volt fiatal. Az újabb generációnak gyakorlatilag ugyanez a szám már 'Hotel room service' néven lehet ismerős Pitbull tolmácsolásában, ami a más fentebb említett saját néven kijövő remixek után 2009-ben jelent meg.

De a jelenleg fiataloknak is sikerült egy változatot leakasztani a polcról, amit egy angol DJ, Riton követett el, mégpedig a két népszerű Tik-Tok sztárral Mufasa-val és Hypeman- el. Egy jó kis cameo-ra azért még az eredeti előadó, John Reid is befért az újba. :)

Van ebben még...felkészül a 2030-as évtized, remélhetőleg akkor is még Mr. Reid-el. :D

Scooter - a korai évek NEM slágerei #1

Zenék a mainstreamen túl - '...and the beat goes on' album

HP Baxxter, Rick J. Jordan és Ferris Bueller (legalábbis az akkori felállásban) együttesét valószínűleg nem kell bemutatni senkinek.

A Scooter a kezdetektől fogva ott volt a kislemezeikkel a slágerlistákon. Ha csak a fenti albumot vesszük, nem kevesebb mint 4 Európa szerte sikeres slágert termeltek ki róla,sorrendben: 'Hyper, Hyper!' , 'Move your ass!', 'Endless summer', valamint a 'Friends'.

De mi van azokkal a zenékkel, amik nem kerültek be a mainstream világba? Nos ezek a javarészt instrumentális, klasszikus trance slágerek is bőven megérik a pénzüket, bár ismerni csak azok ismerik, akik anno meghallgatták ezt a lemezt. Nekem speciel máig alap a gyűjteményben. Vegyük sorra a NEM slágereket...


Different Reality
Az album legelső track-je. Szó szerint megalapozza az egész lemez hangulatát, igazi klasszikus trance, amiben lépésekben felépítve, nagyjából 2 perc után elérve a dallam részhez.

Waiting For Spring
valószínűleg direkt pont az 'Endless summer' előtt helyezkedik el a lemezen, de egyébként is kb megvan az a sorminta, hogy egy instrumentális és egy HP által teleüvöltött track váltja egymást, ahogy megyünk előre. Ebben a számban, csak egy felvezető üvöltést kapunk, majd szintén egy hangulatfokozó instrumentalitás következik.

A 'Waiting for spring'-el kapcsolatban egy érdekesség. Mielőtt HP, Rick és Ferris Scooter lett volna, The Loop! néven kezdtek zenélni ugyanebben a felállásban. A fenti track-hez pedig a The Loop! készített remixet, eredetileg a Community (feat. Fonda Rae) - Parade (Waiting for spring) című dalához. A téma megtévesztően hasonló, csak utóbbi kicsit más hangszereléssel készült el, vegyítve egy kis női vokállal is.

Cosmos

Túl ismét egy slágeren, a trance kedvelők ismét felkapják a fejüket, mint ahogy én is tettem anno. :) Ismét egy lassan felépített, alapvetően instrumentális nóta, amit csak néha szakít félbe egy-egy jól helyezett, 'Yes!', vagy 'Bassdrum!' bekiabálás kedvenc házi MC-nk torkából, természetesen egy hosszabb bevezető szöveg után, és egy 'Thank you!'-val a végén...mert az mindig kell :) De legalább átvezet minket az igazi katarzisba...

Rhapsody in E
...ami nálam mindig is ez volt. Az '...and the beat goes on' album alfája és omegája, az én szememben egy igazi masterpiece (jó lehet, hogy elfogult vagyok, de így érzem). Bő 6 perc a track és csak a második perc végén ér el a téma dallamához. Igazi időtálló legendás zene, amivel megmutatja a Scooter, hogy bizony ő ilyet is tud (vagy legalábbis tudott még Rick és Ferris idejében)

Az album innen pedig átcsap a csapatósabb részben ahol már érezhetően kevesebb kreativitást sikerült belevinni a készítésbe a mainstream nóták mellett. A 'Hyper, Hyper!' és a 'Friends' közé, keményebb, egyszerűbben emészthető track-ek kerültek, de ezáltal jobban felejthetőek is...mondom én! De simán lehet, hogy valakinek ezek közül kerülne ki a kedvenc. Ez a szép, hogy nem feltéltenül ugyanúgy látjuk (ezt sem). A fentiek tényleg csak szubjektív vélemények, ahogy azt előre ígértem...
A Scooter sorozat második részében majd a 'Wicked' album NEM slégereit veszem sorra, 1996-ból. Azon is vannak különlegességek, ha valakit a 'Scooter back side is érdekel', nem csak a mainstream, amit egyébként is az arcunkba tolnak.

Hélium - Kishajó és Kerek perec

Magyar happy-rave a '90-es évekből

A Hélium, Andriska János, Parádi Gergő és Varga Gábor triója volt a '90-es évek közepén.

Johnny, PaGe és Warez! szintén ráültek a happy-rave vonatra, mint a már korábban itt a blogon említett Message együttes

Ők azonban nem feltétlenül külföldi mintákat kölcsönöztek a zenéjükhöz, hanem azért voltak benne kreatív saját ötletek is bőven. Alapvetően a zenéjük, mint ahogy a nevük is sejteti a High Pitched Vocal-ra épült, ezzel elérve a "héliumhangot". Az első, 1996-ban megjelent albumuk számait egytől-egyig ez az effekt jellemzi.

Slágereik közül a legismertebb a 'Kishajó' volt, aminek több változata is sikeres lett (nekem mindig is személyes kedvencem volt a Treasure Island Remix ami viszont inkább breakbeat alappal operál), valamint a Kerek perec című, abszolút happy nóta. :) Mindkettő megér egy -egy meghallgatást, ha valaki nem ismeri, aki pedig igen, annak a nosztalgiafaktor is megérhet egy kattintást, nem különben az 'Eső' című track, ami az albumról szerintem az egyik legjobb volt anno.

Az 1997-es második albumukon, a borítóképen is látható 'Hélium típusú találkozások' címűn, aztán már 'elfogyott a hélium', hiszen itt már a korábban az együttest jellemző pitch effect egyáltalán nem volt jelen. Az album beharangozó (és tudtommal egyetlen) slágere a 'Piromantika' már a happy-rave stílussal is szakított, átmenve egy abszolút pop-os vonalra (de legalább eléhető hozzá egy forgatott videóklip). Az együttes két album után be is fejezte röpke pályafutását, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az egyik oszlopos tag, Warez! más projectekbe is kezdett - az ő nevéhez fűződik példűul a 2000-es évek elején szép sikereket elérő Draft együttes is...de ez már egy másik történet...

 

Message együttes 1997-ből

Magyar rave, Ágnes Vanilla-val

Ágnes Vanilla és Dr. Szakács László projectje a '90-es évekből. Az akkori magyar rave próbálkozások egyik kiemelkedő eposza ez, legalábbis én mindig is kedveltem, annak ellenére is, hogy aki ismeri a német Dune együttest (akik szintén ebben az időszakban voltak népszerűek), nos az felfedezhet párhuzamot...na jó, kit akarok átverni? :) A Dune-vel vont párhuzam nem véletlen, szinte minden híresebb számuk 1:1 arányú másolata a német duónak, ami végig hallgatva a Message albumát, sok-sok "aha!!" élményt okoz a hallgatónak.
Pont nem érdekes egyébként. Ágnes akkoriban úgy 16 éves lehetett, a hangja tökjól illett ehhez a zenéhez, menők, voltak, divatosak, a zenéjük meg jól szólt és...ide jöhetne még sok-sok pozitív jelző, ami pedig a legpozitívabb, az az életérzés, ami az alábbi videó hangulatából is árad. Én jövök nekik egy nagy köszönömmel akárhogy is volt, mert ma már ilyen bizony nincsen.

Paul Elstak

The Godfather of Hardcore

Mindenki ismeri, aki a '90-es évek közepén klubokba járt, hiszen a stílus amit képvisel(t), akkor volt igazán populáris. Rengeteget lehetne írni róla, mert tényleg legendás, amit a szakmában elért. Ami a 90-es éveket illeti, igyekeztem az alábbiakban összegyűjteni. :)

Paul Roger Elstak 1966-ban született a hollandiai Den Haag-ban (Hága)
Elstak zenész családban nőtt fel. Apja a The Rhythm Stars zenekar ritmusgitárosa volt, és a jól ismert jazz-zenész.
A tinédzserkorában paradicsom szedéssel és a McDonald's -nál dolgozva keresett pénzt, amiből aztán vásárolta azokat a lemezeket, amelyekkel sokat gyakorolt ​​a lemezjátszók mögött. Művelődési házakban és klubházakban kezdett fellépni, és 1987-ben lemezlovasnak vették fel a rotterdami Bluetiek-In diszkóban. Sokat tanult tapasztalt kollégájától Peter Slaghuis -tól, aki úttörő szerepet játszott a house zenében.

1991 -ben Elstak és Rob Fabrie (Waxweazle / Headbanger) a Holy Noise nevű csapattal egy Top10-es slágert tudtak letenni az asztalra. A 'James Brown is still alive' című dal, reakcióként készült az L.A.Style 'James Brown is Dead' című dalára. Szakterülete a kemény ütemekkel felvértezett hardcore house stílus, ami akkoriban feltörekvő irányzatnak számított. 1992 -ben, megalapította az első holland hardcore kiadót, a Rotterdam Records -ot. A kiadó által kiadott 'Poing!' című dal, amit egyébként a Rotterdam Termination Source jegyez második helyezett lett a holland Top 40 -ben. A 'Poing!' megalkotója, Maurice Steenbergen később az Elstak happy hardcore stílusú zenéinek videoklipjeiért felelős kreatív igazgató lett. A hardcore partik számának növekedése és a műfaj növekvő népszerűsége miatt Elstak többek között DJ Rob, DJ Ruffneck és DJ Dano mellett a hardcore szcéna egyik legismertebb lemezlovasa lett (és maradt azóta is), otthon és külföldön egyaránt.

Miután 1994 végétől megjelent a már fent említett új, happy hardcore stílus. A Happy Hardcore gyors zene, vidám dallamokkal és énekkel, ami egyben rádióbarát is volt és könnyen befogadható a nagyközönség számára. Elstak számos slágert szerzett ebben a műfajban. 1995 márciusában Koen Groeneveld, Addy van der Zwan és Jan Voermans (a trió együttes nevén Klubbheads) közreműködésével kiadta a 'Life Is Like A Dance' kislemezt, ami szintén TOP10-es helyezést ért el a listákon.
A 'Life Is Like A Dance' utódja a 'Luv U More', az angol Sunscreem együttes 'Love U More' című dalának feldolgozása. A dal elérte a 2. helyet a holland Top 40 -ben.

A TMF zenei csatorna 1995. június 1.-i megalakulásával a videoklipek sokkal gyakrabban megjelentek a televízióban és az általa verbuvált csapattal (Elstak, kiegészülve MC Irvin Hardcore MC-vel, valamint Saskia de Geus énekesnő/modell-el aki később Shaydie néven vélt a csapat énekesévé) gyakran lépett fel holland diszkókban. 1995 szeptemberében megjelent a harmadik kislemez, a 'Rainbow in the Sky', amely a slágerlisták harmadik helyét érte el, ezt követte a 'Don't Leave Me Alone' című dal.


1996 áprilisában a "The Promised Land" kislemez elérte a holland Top 40 3. helyét. A kísérő videoklip nyolc percig tart és ez volt a legdrágább produkció, amit valaha készített egy holland művész. (zene kb. 3:40-től van az alábbi videóban)

A költségeket részben a szponzor Pepsi finanszírozta. Egy évvel később a 'May The Forze Be With You' című válogatáslemez követte az összes nagy happy hardcore slágerét tartalmazta, valamint néhány dalt, amely addig még nem jelent meg kislemezként, mint például a 'Musica Rave' és a '4 Steps in Hardcore'.

A történet a 21. században a mai napig folytatódik, így ha valaki érdeklődik Elstak mostani munkái iránt is az keresse fel az alapvetően holland zenéket bemutató blogot is: napidutch.blog.hu

Kávé helyett Basket Case

Green Day into your face

Kezdődjön ütősen a nap!

Nem kávézol és mégis felébrednél, akkor tekerd a hangerőt és add át magadat ennek az igazi klasszikusnak.

 

 1995-ben ez volt az a dal, ami feltette a Green Day-t végleg a térképre. A Dookie című albumuk második kislemeze volt és elsöprő erővel és ugyanilyen sikerrel érkezett meg a Billboard Modern Rock Tracks lista élére, ahonnan 5 hétig kirobbanthatatlannak is bizonyult.

A videoklip két talán legérdekesebb háttere, hogy 

1. egy Agnews Developmental Center nevű helyen forgatták, ami korábban valóban egy elmegyógyintézetként működött Santa Clarita-ban , California államban. A helyszín kiválasztása egyébként együttes kérésére történt. A dal a szorongással való küzdelemről szól, mellyel kapcsolatban az Green Day énekese, Billy Joe Armstrong azt nyilatkozta, hogy az egyetlen módja annak, hogy megtudja mi a fene történik, hogy írtam róla egy dalt...miután nála is pánikbetegséget diagnosztizáltak.

2. a videot eredetileg fekete-fehérben forgatták, a színek csak később kerültek hozzáadásra, ezzel is javítva a szürreális élményt. A pszichiátria épülete azonban a végső változatban sem lett színes - a video elején látható, ahogy a rácsokon kívül a padlót kivéve megszűnnek színek.

A klip a mai napig népszerű. Jelenleg több mint 266 millióan látták a Youtubeon.

LOVENET - Mondsüchtig

A zene, amit senki sem ismer :)

Idő: 1996

Helyszín: Németország

Adott a fenti időpont a fenti helyszínnel. Európában csúcson van az Eurodance és a mindenféle felpörgetett Happy Hardcore kreálmányok...na meg a Coco Jumbo.

...és adott egy Claus-Robert Kruse nevű úriember, aki történetesen zenei producerként, zeneszerzőként, Hamburgban tengette mindennapjait. Az 1990-es évtől kezdve Bob Cruise néven fellelhető volt több akkori nagyobb név produkcióiban, többek között az SM-Trax-el vagy Schiller-rel dolgozott együtt, de Michael Simon munkáját is segítette, aki történetesen a ma is aktív Scooter együttes egyik tagja.

Nos ez a produkció is hozzá köthető. Szegény, eleve rossz csillagzat alatt született, mert ebben a stílusban alkottak azért páran pont akkor, akiknek kicsit jobb volt a marketingje Gondolok itt egy Blümchen-re vagy egy Das Modul-ra...ez valahol ezek között helyezkedik el ez is. Alapvetően az elgondolás és a kivitelezés is a fentiekre hajaz és ha valóban az volt a minta (nyilvánvaló) akkor még azt is mondanám, hogy nem sikerült rosszul. Hiába azonban minden elfecsérelt idő és energia, meg a videoklip amit heti 25-ször játszott anno a német VIVA, a German Charts-on mégsem jutott még a TOP 100-ba sem.

Holdkórosok, utánam! Elő a német szótárt és csapassuk :D

Mark 'Oh vs. Droste

Marko Albrecht néven látta meg a napvilágot a címben említett "fiatalember", aki aztán a 90-es években Mark 'Oh művésznéven vált ismertté. A mai kipécézett darabom a munkásságából az eredetileg 1995-ben megjelent 'Droste, Hörst Du Mich?'

Egy interjú szerint, amelyet akkoriban készítettek vele, Herr Droste volt Albrecht matematikatanára az iskolában, aki teljesen leírta már gyerekként a kicsi Marko-t és meg volt győződve róla, hogy az iskolai teljesítménye miatt az életben sem lesz majd sikeres.

A "Droste, Hörst Du Mich?/Droste, Hallod?" kvázi Albrecht "bosszúja", vagy inkább verbális visszavágása volt tanára felé. Lehet ezt úgy is nézni hogy jogos, hiszen ekkorra azért már túl volt három slágeren: az ismertséget hozó 'Randy (Never stop that feeling)' 1993-ban jelent meg, majd ezt követte a 'Love song' 1994-ben, majd a szintén ebben évben debütáló 'Tears don't lie' ami egy 1974-es Michael Holm számból kölcsönözte a dallamot és amivel Mark'Oh számos európai ország TOP 10-jébe be tudott kerülni. (Michael Holm - Tränen Lügen Nicht ha esetleg valakit érdekel a régi verzió is, de igazság szerint már ez is egy cover volt, mégpedig Ciro Dammicco - Soleado c. instrumentális szerzeményéhez - és még mondják, hogy manapság mindenki csak másolja a régit :D )

De! Nem elkanyarodva az eredeti témától: 1995-ben jelent meg a "Droste hörst du mich?" amivel a legjobb pozíciója idején a német lista 2. helyezettje lett és itt jön az újabb de, (ami inkább már szőrszálhasogatás) ez a dal nem volt már annyira sikeres, mint a korábbiak. Lehet, hogy azért mert német nyelvű volt, de ez pl. egy Rammstein-nek sosem volt probléma. A sikertelenség pedig azóta is tart, hiszen ezután, már nem volt sosem TOP 10 nóta Mark'Oh-tól mind a mai napig. De gondolom ettől még nem sír otthon, egyedül. (a lenti "remek minőségű" videó miatt pedig én kérek elnézést)

 

Mivel akkoriban a DJ/producereknek volt humorérzékük, meg egy rakás szabadidejük is valószínűleg (lehet, hogy most is van, nem tudom) hogy mindenféle 'egyszámos vicc projectekbe' öljék az idejüket, a fenti videóra is megszületett a válasz a tanár Úrtól. :) Hogy kinek melyik jön be jobban (netán egyik sem), azt mindenkire rá bízom. (a videó minőség itt sem jobb, de legalább valami van).

Fun fact a végére: Mark'Oh a németországi Dorsten-ben született, ami már majdnem Droste

süti beállítások módosítása